Elfelejtett flipchartok panaszai

„Minden olyan szépen indult: ígértek figyelmet, törődést, erőforrásokat.

Mit kaptam: egy éve kuksolok egy elfelejtett meghajtón, és soha senki felém se néz.”

(idézet egy ismeretlen flipcharttól, 2023)

 

A megváltozott világ kettős nyomás alá helyezi a szervezeteket: a szakmai oldalon elvárt folyamatos tanulásnak, alkalmazkodásnak, újragondolásnak, újratervezésnek egyre gyakrabban maga a szervezet, szervezeti működés válik az akadályává. (Például a folyamatok merevek, nehezen változtathatók; a kollégák másképp gondolkodnak, más értékek mentén működnek; a döntéshozatal lassú és sokan félnek az ezzel járó felelősség felvállalásától stb.) A működésünkre való reflexió, működésünk tudatos formálásának igénye mára már mélyen gyökerezik a legtöbb vezető gondolkodásában.  Az évi egy-két vezetői elvonuláson szóba is kerül ez a téma, és ideális esetben fontos irányokat, konkrét ötleteket és (esetleg!) pontos akciókat tartalmazó flipchartok születnek. A problémák itt kezdődnek. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy a következő alkalommal a csapat kétségbeesve igyekszik felidézni, hogy mire is jutott előző elvonuláson, és sajnálkozva állapítja meg, hogy az élet (ismét) felülírta terveiket. De majd most…! 

A fent bemutatott mintázat megtöréséhez érdemes lehet néhány ponton újragondolni a belső fejlesztések megvalósításának módját, lépéseit, szereplőit. Ehhez az agilis megközelítés (bármit is jelentsen ez :)) ezen a területen is jól használható, néhány alapelvét szeretném segítségül hívni. 

Tapasztalatom szerint úgy tudjuk a flipchartokat kiszabadítani száműzetésükből, ha:

1. A következő időszakra nem projekteket, hanem elérendő célokat, vezetői fókuszokat (az irányt és nem az utat) határozunk meg. 

Az irányok zászlóra tűzése több ponton segíti a fejlesztési folyamatot. Egyrészt jelentős rugalmasságot biztosít (az aktuális helyzetnek megfelelően tudjuk meghatározni a következő lépést), másrészt erősíti a megvalósításban érintettek motivációját (egy pozitív jövőbeni állapot mindig vonzóbb, mint egy csomó sorból álló excel-es projektterv). 

Az irányok kitűzésekor érdemes önmérsékletet tanúsítani. A folyamatosan a szervezetre zúduló feladatok mellett mindig limitált az az erőforrás, amit a saját belső fejlesztésre lehet fordítani. Két-három (belső) fejlesztési fókusznál többet egy vezetői csapat már nem tud kezelni. (Gyakran már a túlvállalásnál elhal a fejlesztés, a sok feladat, lehetséges irány „agyonnyomja” az érintetteket, inkább bele se kezdenek.) 

A következő időszakban az új kollégák integrálása a legfontosabb feladatunk. Szeretnénk elérni, hogy elsajátítsák a biztonságos munkához szükséges szakmai tudást, ők és az itt dolgozó „nagyöregek” is a csapat részének tekintsék magukat. 

 

2. A fókuszok mentén rövidebb időszakokban (sprintekben) gondolkodunk, azokra tervezünk.

A turbulens környezet nagyon gyorsan felülírhatja terveinket, egyre nagyobb szakadékot teremtve az előzetes elképzelések és a valóság között. A sprintekben való gondolkodás (belső szervezetfejlesztési projekteknél jellemzően 1 -3 hónap) nemcsak rövidebb (és könnyebben tervezhető) periódusokban gondolkodik, hanem paradigmatikusan másképp tekint a fejlesztésre.

Egy nagy eredmény elérése helyett arra fókuszál, hogy az adott időszakban történjen valami, lépjünk egyet az adott cél felé. Ezzel az állandó frusztráció érzését („még mindig messze vagyunk”) felcserélhetjük a sikerek folyamatos megélésével („már megint tudtunk egyet előre lépni”).

A következő egy hónapban egy helyre összegyűjtjük a belső anyagainkat, amelyek segíthetik a szakmai onboardingot, és készítünk hozzá egy eligazodást segítő áttekintő dokumentumot.

A hónap végén ránézünk, hogy ezt mennyiben sikerült megvalósítani, és meghatározzuk a következő egy hónap feladatát. 

 

3. A fejlesztést „ceremóniákon” keresztül tesszük a mindennapok részévé.

A belső fejlesztési munka a mindennapi feladatok mellett jelentkezik, általában mindenki ad-hoc módon igyekszik az ezzel kapcsolatos feladatokat, megbeszéléseket beilleszteni a naptárjába. Ez önmagában sem könnyű feladat, ráadásul probléma esetén ezeket a megbeszéléseket áldozzuk fel először.  Az agilis gondolkodás sok előre definiált, a napirendbe beégetett „ceremóniával” dolgozik. Ezek nemcsak azt biztosítják, hogy az adott tevékenység (például az elmúlt időszak értékelése) megtörténjen, hanem azt is, hogy ezeken az alkalmakon arról és csak arról legyen szó, amire az adott eseményt összehívták (Például: a napindító „stand up” megbeszélések mindig kötelezően ugyanazon három kérdés mentén zajlanak).  

A csapat szakmailag meghatározó tagjainak kéthetente hétfő reggel beteszünk a naptárjába egy onboarding fejlesztési megbeszélést. Ebben az idősávban együtt (de akár egymástól függetlenül) dolgoznak az anyagok átnézésén és az adott könyvtárba mentésén.  

 

4. Az érintettek együtt, keresztfunkcionális csapatokban dolgoznak, közösen vállalnak felelősséget a sikerért. A kiemelt szerep (scrum master) célja, hogy segítse ezt a munkát.

A túlterheltség, a rosszul definiált, nagy feladatok miatt egy jellemző csoportdinamikai helyzet, hogy amikor a fejlesztési feladatok tervezésére kerül a sor, akkor a tagok a „hogyan ne kerüljön a nevem a flipchartra” társasjátékban igyekeznek minél sikeresebbek lenni. Ez hozza magával azt, hogy a végül meghatározott felelős nem érez valódi elkötelezettséget a feladat iránt, a többiek pedig úgy érzik, hogy nekik nincs szerepük az adott kérdésben, csak az eredményeket várják. 

A mi megközelítésünkben a szervezet fejlesztése a csapat felelőssége, amelyhez mindenki saját szerepe szerint kiveszi a részét. A témakör „örökbefogadójának” elsődleges felelőssége, hogy napirenden tartsa a témát, elhárítsa a közös munka előtti akadályokat, és jelezze a csapatnak az esetleges nehézségeket.  

Az onboarding megbeszélésre mindenki delegál két senior kollégát a területéről, gondoskodik arról, hogy ők a kért időt rászánják a feladatra. Aki örökbe fogadta a témát, gondoskodik a megbeszélések kereteiről (tárgyaló, levezetés, stb.) és kéthetente visszajelzést ad a vezetői csoportnak a megvalósult lépésekről, illetve jelzi a felmerülő problémákat.   

 

A bemutatott négy alapelv mindennapokba való átültetése, következetes alkalmazása túlmutat néhány akció tényleges megvalósításán, a háttérben átformálja a vezetői csapat működését, gondolkodását. Segítségükkel a szervezetfejlesztésről való gondolkodás és az ezzel kapcsolatos tevékenységek egyenrangúvá válnak a mindennapi operatív működtetéssel. A BAU (Business As Usual) beépül a vezetői, szervezeti rutinba. Így a flipchartok is a vezetői beszélgetések állandó, gyakran elővett idézet részévé válhatnak.

Agilis alapú működésfejlesztés

A 2001-es Agilis kiáltvány meghirdetése óta a főként Scrum alapokra épülő agilis módszerek teljesen elterjedtek a szoftverfejlesztés világában, lassan, de biztosan átvették a hagyományos projektmenedzsment helyét.

AGILE VS: WATERFALL

A hagyományos, rugalmatlan, kötött eljárásmódot és kiterjedt dokumentációt előíró, folyamatában ún. waterfall, azaz vízeséses jellegű szoftverfejlesztési projektmenedzsment egy átfogó, részletes és pontos termékspecifikációból indul ki, és alapvetően egyetlen, lineáris tervezés-fejlesztés-tesztelés folyamatban gondolkodik, egészen a termék előállításáig.

Az összehasonlíthatatlanul rugalmasabb agilis szemlélet és módszertan a megrendelői igényeknek leginkább megfelelő termékre, valamint az erőforrások optimális felhasználására helyezi a hangsúlyt. A menet közben változó feltételekhez is igazodni tud, mivel több lépésben, ciklikus iterációkkal, fejlesztéssel és teszteléssel, keresztfunkcionális fejlesztői csapatokban, a tapasztalatok beépítésével, továbbá a megrendelővel való rendszeres egyeztetések mentén állítja elő a termék végső változatát.

VUCA-VILÁG, AGILIS STRATÉGIA

Ez a megközelítés teljes összhangban van a mára már a változásmenedzsmentben is polgárjogot nyert, eredetileg a hadsereg keretében kidolgozott, bizonyos harci helyzetek leírására szolgáló, VUCA-modellel, illetve az arra adandó szervezetfejlesztési válasszal.

A jelenkori változékony, kiszámíthatatlan, sokszor nagyon összetett és ellentmondásos piaci környezetben már nem működik a hagyományos, lényegében lineáris logikájú változásmenedzsment.

Tizenöt évvel ezelőtt még volt értelme 5 évre szóló megfogalmazni, és azt több éven keresztül, következetes stratégiával megvalósítani. Manapság másfél-két évre tervezünk jövőképet, és készen állunk rá, hogy félidőben módosítsunk rajta. Stratégiából pedig alternatív tervek is készülnek a menet közben bekövetkező piaci változások esetére. A VUCA-világra a szervezetek és csapatok működésében is az agilis jellegű megközelítés ad megfelelő, adaptív válaszokat.

MŰKÖDÉSFEJLESZTÉS AGILIS MÓDSZEREKKEL

Az Agilis kiáltványban lefektetett értékek és alapelvek kiemelik az önszerveződést és önreflektív működést, a változásokra való rugalmas válaszkészséget, valamint a termék (output, eredmény) elsőbbségét a dokumentációval (folyamatokkal, merev előírásokkal) szemben. Az alkalmazott agilis módszerek és eszközök értelemszerűen az alapelvekből következő célokat szolgálják, azaz összességében a hatékony és eredményes működést.

Az a felismerésünk, hogy ezen módszerek és eszközök jó része némi módosítással és finomhangolással a nem IT-szektorban, nem szoftverfejlesztő tevékenységet végző szervezetek, mindenekelőtt vezetői és munkatársi csapatok működésének fejlesztésében is kiválóan alkalmazható.

Ezzel hozzásegítjük őket, hogy tudatosabban és rugalmasabban, eredményességüket növelve alkalmazkodjanak a külső és belső környezeti változásokhoz.

A Team canvas, mint csapatműködés-tervező eszköz, például kitűnően alkalmazható a team céljainak és normáinak, feladatainak és azok elvégzéséhez szükséges készségeknek, illetve szerepköröknek strukturált meghatározására. Ez támogatja a csapatot a Tuckman-féle csoportfejlődési kerékmodell értelmében vett „performing” szintű működésben.

Az Empathy map és a Design thinking a team valamely külső vagy belső ügyfelének, illetve stakeholderének nézőpontját, végső soron az igényeit hivatott áttekinteni és tudatosítani. A Stand up meeting az örök szenvedésre, a legtöbb szervezetben tapasztalt és panaszolt, véget nem érő megbeszélések kezelésére kínál praktikus megoldást. Hasonlóképpen a Starfish, a Kanban, a Burn-down chart, a Planning poker, a Mood marbles eszközeinek és a többi agilis módszernek szintén megvan a helye a csapatok működésének fejlesztésében.

Azt gondoljuk és azt tapasztaljuk, hogy az agilis működésből merített módszerekkel adaptív, a környezeti kihívásoknak és a korszellemnek jobban megfelelő, könnyen megtanulható, gyorsan bevezethető, rugalmasan alkalmazható, gyakorlatias megoldásokat kínálunk a vezetői és munkatársi teameknek.

Meg tudjuk tanítani őket az alkalmazásukra, természetesen a megfelelő szemléleti alapozással együtt. Minél több elemet építenek be a működésükbe, annál könnyebben és sikeresebben tudják kézben tartani a folyamataikat, és teljesíteni az üzleti céljaikat. Ezeket a módszereket és eszközöket nemcsak agilis szakértők, hanem szervezetfejlesztő tanácsadók is hitelesen tudják alkalmazni, anélkül, hogy mély Lean, Sixsigma, Scrum és Agile szaktudásuk lenne. Annál is inkább, mert a módszerek egy része inkább csak struktúrájában új a korábban is alkalmazott szervezetfejlesztési, működésfejlesztési módszerekhez képest.

__________________________________

Starfish

Egy felső vezetői team működésfejlesztő workshopján a Retrospektívből merített Starfish módszerrel reflektáltunk a csapat működésére. Ezzel az egyszerű, strukturált, jól vizualizálható eljárással tekintettük át az elmúlt időszak egyéni, szubjektív élményeinek értékelését, és vontunk le következtetéseket, majd határoztunk meg közösen fejlesztési irányokat és konkrét akciókat a következő időszakra nézve. A módszer rendszeres (2-3 havonkénti) alkalmazásával sikeresen, időben kiszűrhetők a működésbeli diszfunkciók, és folyamatosan konstruktív mederben tartható a csapatműködés.

Egyedi fejlesztési megoldást keresel?

Visszahívást kérek