MindFOOLness?

Avagy tények és tévhitek a tudatos jelenlét gyakorlásával kapcsolatban

A mindfulnessről szóló kutatások száma az utóbbi 20 évben exponenciálisan emelkedett. Az üzleti szektor érdeklődésének is fókuszába került a téma, így egyre több nagyvállalat (például Apple, Ford, Allianz) igyekszik beépíteni a kultúrájába. De mi ez a jelenség? Egy trend? Spirituális ébredés? Vagy csak egy trükk? Összegyűjtöttük a leggyakoribb félreértéseket a tudatos jelenléttel kapcsolatban.

Félreértés #1: „A mindfulness ugyanaz, mint a pozitív gondolkodás: mindenben csak a szépet meg a jót kell látni, ugye?”

Nem igazán. A mindfulness alapja, hogy a valóságot a maga teljességében igyekszik látni, tehát nem csak a pozitívumokat keresi. Igaz, e folyamat része lehet, hogy ráerősítek a pozitív gondolatokra, de ennek csak a kiegyenlítés az oka, ugyanis tudatosság nélkül az elménk hajlamos negatív irányba fordulni. Más szóval könnyebben megy, hogy rosszat gondoljunk, féljünk, kataszrofális jövőképekben gondolkodjunk, mint hogy bizakodjunk, optimisták legyünk.  A tudósok ezt negative bias of the mind-nak nevezik, és evolúciós okokat sejtenek mögötte: a vadonban könnyebben túlélünk, ha a legrosszabbra készülünk fel. Tehát ha egy mindfulness technika a pozitívumokra erősít rá, akkor csak az a célja, hogy kiegyenlítse a tudatunkat amúgy is uraló negativitást, éppen azért, mert a valóságot a teljességében akarja látni: a rosszal és a jóval. 

Félreértés #2: „Relaxáció.”

Nem kifejezetten ez a cél, bár lehetnek relaxáló, nyugtató mellékhatásai a gyakorlatoknak. Ennek miértje az előző pontban kifejtett mechanizmusban rejlik: általában a valóság sokkal kevésbé fenyegető, mint azok a forgatókönyvek, katasztrófák, amelyeket hajlamosak vagyunk előrevetíteni. Például ahelyett az irreális és túlzó gondolat helyett, hogy „a főnök meg fog ölni, ha nem végzek háromig ezzel a cikkel”, észreveszem a pillanatnyi valóságot: „ülök a nappalimban a laptopom előtt, és semmi nem fenyegeti az életemet”.

Ezért van, hogy ha valaki a figyelmét át tudja irányítani a fejében levő „moziról” a jelenre, általában azt fogja érezni, hogy biztonságban van, és ettől nyugodtabb lesz.

Félreértés #3: „Vallásos embereknek való.”

A mindfulness nem kötődik semmilyen valláshoz, bár maga a szó valóban visszavezethető spirituális gyökerekre, és valamilyen megnyilvánulása megtalálható a legtöbb hagyományban. 1881-ben Thomas William Rhys Davids, nyelvész volt az, aki a buddhista szövegekben megtalálható száti kifejezést először fordította a mindfulness angol szóval (https://en.wikipedia.org/wiki/Mindfulness). Ugyanakkor az utóbbi 20 évben egyre népszerűbb irányzat már teljes mértékben szekularizált. A folyamat egyik zászlóvivője az orvos Jon Kabat-Zinn volt, aki a zen buddhizmus gyakorlatait már a 70-es években alkalmazta kórházi, világnézetileg semleges körülmények között. Azért azt hozzátenném, hogy valójában mindenki gyakorol mindfulness technikákat, még ha nem is tud róla. Aki volt már 2 éves gyerek, és tudja milyen rácsodálkozni minden egyes kis kavicsra, levélre  (vagy van ekkora csemetéje, akivel ezt újra átélheti), az  rendszeresen gyakorolja a mindfulnesst, még ha nem is így hívja.

Félreértés #4 „Álmodozás.”

Sokak fejében él egy kép a mindfulnesst gyakorló emberről, aki ahelyett, hogy normális dolgokat csinálna (például dolgozna), lopja a napot, fekve bámulja a plafont, vagy bárgyú tekintettel lézeng egy erdőben. Igazság szerint a mindfulness éppen az ellenkezője az álmodozásnak. Ugyanis a figyelmünk jelen idejű fókuszáltságát bármilyen cselekedetben megélhetjük: vajon tényleg „ott vagyok-e”, amikor excel-táblázatba viszek be adatokat, egyeztetek a főnökömmel vagy személyes beszélgetésem van a kollégámmal? Netalán engedem, hogy a gondolataim százfelé csatangoljanak a fejemben? A mindfulnesst eltökélten gyakorló ember nemhogy álmodozó nem lesz, hanem gyakorta a leghatékonyabb munkatárssá válik. Ezt úgy lehet elképzelni, mint a bicikli kerekét: akkor működik optimálisan, ha jól fel van fújva, mert akkor csak egy ponton érintkezik az aszfalttal. Amikor lapos, akkor nem lehet vele jól haladni.

Hasonlóképpen, ha az elme a jelenre figyel, sokkal hatékonyabb, mintha egyszerre a múlton rágódik és a jövőn töpreng.

Félreértés #5 „Nem való realista embereknek, túl szirupos.”

Éppen ellenkezőleg. Alapvető hajlamunk van arra, hogy ami kellemetlen, azt elkerüljük, és azzal foglalkozzunk, ami kellemes (ez az ún. pleasure principle). Csakhogy ez könnyen csapdává válhat: amikor ugyanis e késztetésnek öntudatlanul engedünk, akkor alakul ki a halogatás, a problémák felhalmozása. Eszembe jut egy barátom, aki hónapokig nem nyitotta ki a banktól jövő leveleit, mert az adósságának valósága túl ijesztő volt a számára. Persze a kamatok közben csak nőttek… A mindfulnesst gyakorló ember számít rá, hogy a valóság bizonyos részei nem kellemesek. Szembe mer nézni azzal, hogy például fél kinyitni a borítékot, ami a banktól jött. Ez a szembenézés azonban leleplezi saját irracionalitását, és máris csökken a kényszere arra, hogy kimeneküljön az élményből. Egy megfigyelő szemszögéből emlékeztetheti magát: „éppen ez a pillanat nem olyan jó nekem, de szembenézhetek ezzel is, hiszen a valóság másból is áll.” Így a minfulnesst gyakorlók a legrealistább emberek szoktak lenni.

Mi akkor a mindfulness?

Tudatos jelenlét vagy éber figyelem, amit bármilyen cselekedetbe bele tudok vinni. Ezért valójában nem is egy technika (bár vannak benne technikák).

Kinek és mikor ajánlom?

A tudatos jelenlét gyakorlását mindenkinek ajánlom. Hogy a reggeli kakaós csigánkat tudatosan együk meg (és így valóban átéljük az élményt),  figyeljünk az üzleti partnerünkre vagy összeszedetten legyünk jelen a munkahelyünkön: ennek csak pozitív hatása lehet. Persze mostanában lehet kritikus hangokat hallani a mindfulness meditáció veszélyességével kapcsolatban. Ez utóbbit én sem mindenkinek és minden körülmények között ajánlom. A meditáció olyasmi, mint a kocogás. Egészséges? Persze! Lesérülhetünk tőle? Ha felkészületlenül, átgondolatlanul csináljuk, előfordulhat. Ha mindenféle ismeret vagy segítség nélkül nekikezd valaki a meditációnak, azzal előfordulhat, hogy negatív megélései lesznek (bár ez nem gyakori). Tehát a segítség, iránymutatás keresése mindenképpen lényeges, ha a meditációt szeretnénk gyakorolni.(3)

Mit ajánl a GROW?

A GROW Csoport kétféle segítséget nyújt ezen az úton. Az egyik egy 6 alkalmas, 1 hónapon átívelő tanfolyam. Ennek nagy előnye, hogy a résztvevők egy hosszabb, közös utazáson (learning  journey) vesznek részt, a köztes időkben pedig házi feladatok biztosítják, hogy az elmélet az életükbe integrált gyakorlattá is váljon. Ennek egy gyorsabb változata kétnapos tréningünk: itt meg lehet ismertetni az alapelveket és néhány technikát, de nagyobb felelősség van a résztvevőkön, hogy tényleg beépítsék az életükbe a tanultakat. 

Hiszen a valódi mindfulness nem csupán trend, spiritualitás vagy ismeret: életmód.

 

© 2018 copyright GROW Group | A Grow Education Kft. engedélyezett felnőttképzési intézmény, nyilvántartásba vételi száma: E-000773/2014 | B/2020/000102