Online AC tanulságok
Az AC-t (Assessment Center) és DC-t (Development Center) mint kiválasztási és fejlesztési módszert talán senkinek nem kell bemutatni. Hatékony, alapos és a beválást az egyéb eszközök közül a lehető legjobban bejósló módszer. De mi történik az AC-val, ha az egész élet online felületre költözik? Működhet az AC is egymástól többszáz kilométerre lévő szereplőkkel? Vagy pihentessük az AC-kat, míg vége a járványnak? Mi a Grow-nál nem pihentünk, belevágtunk az online AC-DC-kbe, és egészen pozitív tapasztalatokat szereztünk!
Aki közép-, és nagyvállalatok világában dolgozik, az valószínűleg találkozott már az AC-val: résztvevő és talán megfigyelő, értékelő is volt. Ez az a kiválasztási és értékelési módszer, ahol a résztvevők különböző megoldandó helyzetbe kerülnek, és eközben eltérő szakmai hátterű és szempontrendszerű megfigyelők jegyzik fel pontosan, milyennek látják őket. A végén létrejön egy -amennyire csak lehetséges- objektív kép arról, hogy az adott ember jellemzően hogyan viselkedik. Ez alapján pedig „meg lehet jósolni”, vajon milyen működés várható tőle a jövőben (például humánus és fejlesztő vezető lesz-e).
Ez a módszer nagy előnye: gyakorlatilag az egyetlen olyan, viszonylag rövid idő alatt elvégezhető kiválasztási technika, ami nem „önbevalláson” alapul, hanem valós viselkedésen. Vagyis nem csak azt látjuk, halljuk, amit egy résztvevő magáról elárulni szeretne, hanem annál többet is.
Nem hagyhatom ki, bár ez az élő, és mint kiderült az online AC-ra is igaz, hogy a több mint tizenöt éves AC-s tapasztalataim azt mutatják, hogy az AC (és testvére a DC) használata nem csak kiválasztási szempontból tesz jót egy szervezetnek, hanem nagyon is megvalósíthat szervezet-, és vezetésfejlesztési szempontokat is. Lehetőséget teremt arra, hogy a stratégiai elvárásokat konkrét, igazi, napi viselkedésekre lefordítsuk, és ezt az AC segítségével a feladatok és a visszajelzések során kommunikáljuk a résztvevők felé. Sok esetben a vezetők számára a saját vezetői működésük tudatosítása és fejlesztése is megtörténik a megfigyelői szerep gyakorlásával. Emellett fontos előny az általában értékként számontartott tehetségmenedzsment és fejlesztői szemlélet „megélése”; a vezetők tényleg időt töltenek azzal, hogy megismerjék a fiatal munkatársakat. Az is mindenki számára kedvező hatás, hogy a HR az üzleti vezetéssel szoros együttműködésben tölt el huzamosabb időt, és közben nem operatív feladatokról van szó, hanem a vezetői, együttműködési kultúra alkotóelemeiről. A résztvevők pedig átfogó visszajelzést kapnak, ami megalapozhatja személyes fejlődésüket.
Szóval egy AC vagy DC, ha jól csináljuk, az összes érintett számára (menedzsment, HR, résztvevők) egy „win-win-win” eszköz lehet.
Visszatérve az online megvalósításra: az volt a nagy kérdés, hogy ezeket az előnyöket és a kiválasztásban lévő hatékonyságot akkor is megadja-e ez a módszer, ha nem vagyunk ott egymás közelében. Egy abszolút megalapozott döntés nyomán (hagyományos AC-ra szerződtünk, de végül az online rendezésre esett a választás) nyár végére kiderült, hogy a puding próbája az evés lesz. Bár számunkra is új volt a módszert a virtuális térbe költöztetni, több jel mutatott arra, hogy sikerülni fog. Először is megtapasztaltuk, hogy bármilyen témájú fejlesztés, tréning, az érzékeny coaching folyamatok is működnek így. Az élmény más, de rengeteg visszajelzésünk van arról, hogy nem kell, hogy rosszabb legyen, sőt. Másrészt volt egy olyan, évtizedes szakmai megfontolásunk is, hogy az AC gyakorlatainak a szervezeti valóságot kell leképezniük. Mostani világunkat kevés dolog szimbolizálhatja jobban, mint egy online meeting, jelenleg egy „élő AC” lenne életszerűtlen. Már csak az volt hátra, hogy alaposan végiggondoljuk, mi az, amit nyerhetünk az online formával, és mik azok a kockázatok, amik felmerülnek, és amiket kezelnünk kell.
Tény, hogy elég alapos, néha aprólékos operatív és szakmai átgondolásra volt szükség ahhoz, hogy hatékonyan működő és ezzel együtt a résztvevők, megfigyelők számára élményt is adó, „kellemes” és az önmagunkról való tanulásra is alkalmas terepet nyújtson.
Mikre figyeltünk?
Létezés és mozgás a virtuális világban:
Elég sok online platformot megismertünk, és tudtuk, megtaláljuk azokat, melyek jól segítik az AC megvalósítását. Azt is tudtuk, hogy nem mindenki járatos napi szinten ezek használatában, hogy különbözőek az emberek rendelkezésére álló eszközök. Így igyekeztünk a lehető legegyszerűbb és „legeltévedés-biztosabb” utat kialakítani, hogy a résztvevők, megfigyelők egy-két kattintással elintézhessék, amire szükség van. „Bejöhessenek” a megfigyelőkhöz, megtalálhassák és elmenthessék a feladataikat. Senkinek ne kelljen technikai problémák miatt izgulnia, vagy elkeverednie a cyber-térben. Ezt sikerült még az előzetes várokozásoknál is jobban megtalálnunk: eddigi ötven AC-résztvevőnk egyike sem tapasztalt problémát ezzel, bár előzetesen tartottak tőle, hogy milyen lesz ez így online.
Amit elvesztünk a vámon, megnyerjük a réven:
A résztvevőinket csak válltól a fejük búbjáig látjuk, nem érezzük a mozgásukat, a jelenlétük energiáját. Ez igaz, viszont sokkal közelebbről és alaposabban látjuk a mimikájukat, arckifejezésüket, és még a mozgásukat is elég jól tudtuk észlelni. Vagyis metakommunikatív jegyekből ugyanannyi vagy még több is rendelkezésünkre állt, mint élőben.
Feladatok továbbíthatósága:
Teljesen emberi, hogy a résztvevő, ha mondjuk vizsgázott vagy AC-n volt, elmeséli élményeit barátainak; különösen azok érdeklődnek nála lelkesen, akik még a megmérettetés előtt állnak. Élőben könnyebb megóvni a feladatokat a „kikerüléstől”; maximum szóbeli beszámolókra lehet számítani. A közkedvelt crtl-c parancs (másol-beilleszt) vagy a Print Screen (képernyőfotó) funkció viszont online egy az egyben továbbíthatóvá teszi a feladatokat, ami azért árt az AC pontosságának. Az eredmények összehasonlíthatatlanná válnak akkor is, ha egyes csapatok előre tudják a feladatokat, és akkor is, ha mindegyik AC-ra új feladatsor készül. Ennek kiküszöbölését az online AC-kon úgy oldjuk meg, hogy az első, ott helyben létrejövő feladatmegoldásból következik az összes többi. Ez egységes kerettörténetet is ad a napnak.
Gondoskodás:
A legtöbb fejtörést ennek megoldása okozta, azért is, mert ez számunkra kiemelten fontos: hogyan oldjuk meg azt, hogy a helyzetből esetlegesen fakadó kellemetlen érzéseket csökkentsük, gondoskodjunk minden AC-résztvevő pszichés biztonságáról, és mitől érzik majd a gyakorlatok között, hogy tisztelettel, figyelemmel bánunk velük? Élőben az asszisztensként működő junior tanácsadónk gondoskodik erről. Az ő jelenléte online nehezen megvalósíthatónak tűnt; mégsem költözhet be minden home office-ból jelentkező résztvevőhöz. De azt mégsem találtuk megfelelőnek, hogy a résztvevő, mondjuk egy részletes időbeosztást követve, magára van hagyva a gyakorlatokon kívül az AC-k során, és otthona, vagy irodája magányában kell boldogulnia. Úgyhogy végül megoldottuk ezt is.
Most az AC-kat úgy rendezzük, hogy a résztvevők végig, a gyakorlatokon kívül is tudnak kapcsolódni egymáshoz, és asszisztensünk támogatását is bármikor igénybe vehetik.
Néhány kisebb technikai csűrés-csavarást még leküzdöttünk, de ezek utólag a kis színes emlék kategóriába tartoznak, amik nélkül unalmas lenne az élet. Mostanra pedig, több tucat résztvevő tapasztalata alapján is bátran kijelenthetjük, hogy az élőben megrendezettel gyakorlatilag azonos pontossággal mérő, mind a résztvevők, mind a megfigyelők számára érdekes, gördülékenyen szervezett AC-kat és DC-ket tartunk online is.
Mi is örömmel vágunk bele egy online AC-napba, és a visszajelzések alapján megbízónk számára is élvezetes programok ezek.
______________________
Költség-, és időhatékony
Az online AC lehetségessége már csak azért is jó hír a jelen helyzetben, mert a kiválasztási folyamatokat is megnehezítheti a járvány. Eddig is az AC adta a legtöbb információt valakiről, és a mostani körülmények között is megvalósítható. Ráadásul költség-, és időhatékonyabban, mint régen: sem költséges utazás, sem terembérlet nem szükséges; időráfordításban is kevesebb a résztvevőknek és megfigyelőknek egyaránt. Lehet, hogy többeknek megéri élni vele, mint korábban.
