Jó gyakorlatok nem csak vezetőknek!
Saját bőrünkön érezzük, ügyfeleinktől halljuk, és kutatási adatok támasztják alá, hogy 2022 legnagyobb kihívása a kiégés elkerülése lesz. Stress-down Friday sorozatunk olyan, akár általunk is alkalmazott jó gyakorlatokat osztunk meg, melyek segíthetnek csökkenteni a kiégés kockázatát és kialakítani a fenntartható működés kultúráját a munkahelyeken. A kiégés nem „gyógyítható” egy-egy új szokással, vagy egy kis pihenéssel. Alapvető, meghatározó változásokra lehet szükség. Bátorítunk mindenkit, hogy próbálja ki az ötletekből azt, ami tetszik neki!
Sorozatunk mostani részében az egyensúlyról lesz szó. Ez a szó már-már a közhelyesség határát súrolja, hiszen oly régóta és oly sokféleképp dicsőítjük az egyensúly-keresést és találást. Mégsem haszontalan egy keveset elgondolkodni a fogalom számunkra személyes, valódi jelentésén. Mit jelent, és a mi életünkben hogyan valósítható meg az egyensúly?
Talán mindenkinek a fülében cseng most a jól ismert work-life balance kifejezés, vagyis az évek óta vágyott munka-magánélet egyensúlya. Volt egy munkatársunk, aki vagy tizenöt évvel ezelőtt kelt ki e szó ellen, és azt magyarázta, hogy idejétmúlt elképzelés ez, ráadásul
rossz célt is tűz ki elénk, hiszen azt sugallja, hogy a munka és a magánélet elválasztható, és hogy mindkettővel ugyanannyi időt kelt töltenünk, hogy megvalósítsuk az egyensúlyt. Talán sejthető, hogy az volt a legnagyobb baj már tizenöt éve is, hogy nagyjából megvalósíthatatlan volt egy dolgozó ember számára, ezáltal a folyamatos kudarc-érzettel szembesített minket ahányszor rágondoltunk.
Sokkal inkább arra kéne törekednünk, folytatta a munkatársunk, hogy a munkánk energiát adó, feltöltő, szórakoztató stb. legyen, és akár még össze is függhessen a családi vagy magánéletünkkel. Nyilván ezt munkahelye és munkaköre válogatja, de ha belegondolunk abba, hogy az iparosodás előtt hogyan dolgoztak az emberek, akkor azt látjuk, hogy ez bizony nem tradíció nélküli.
A covid-járvány különösképp összemosta a határokat, otthonról is tudunk tréninget tartani vagy akár egy értékesítési megbeszélésen is részt venni. A home office elterjedése és a remélhető jövőbeni megtartása eleve nagyobb rugalmasságot biztosít nekünk, ezt még mi magunk is továbbalakíthatjuk úgy, hogy számunkra, a nekünk fontos tevékenységek számára több idő jusson. Sokan csinálják ezt, rengeteg például a hétköznap dél környékén futó ember a kedvelt futókörökön, és nem azért, mert ők ne dolgoznának, hanem mert így fér bele jobban a napirendjükbe. Felszabadító lehet, ha felhatalmazást adunk magunknak, hogy a kereteken belül (amik általában tágabbak, mint elsőre hisszük) alakítsunk az életünkön, hogy számunkra jobb egyensúlyt találjunk.
Arra is érdemes figyelni, hogy a munkában milyen jellegű dolgokat teszünk, hogy ezt a szabadidőnkben ellensúlyozni tudjuk. Ha talán unalmas és rutinszerű a munkánk, mely a kitartásunkat teszi próbára leginkább, akkor érdemes a szabadidőnkben új dolgokkal kísérletezni, az agyunkat használni egy minket érdeklő hobbi keretében. Ha egész nap emberekkel kommunikálunk, akkor hagyjunk magunknak csendes órákat este vagy hétvégente. Ha sokat megyünk, szabadidőnkben pihenjünk, ha egész nap ülünk, mozogjunk, és így tovább.
Azt hiszem, már érthető, hogy mi itt a lényeg:
tudatosan figyeljünk arra, hogy napjaink ne egysíkúan, hanem változatosan, különféle képességeinket felhasználva teljenek.
Minden napra érdemes ilyen kiegyensúlyozó, ellenpontozó dolgokat beiktatni, a hétvégék kevesek lesznek ehhez. De napi néhány perc tudatosság is elég lehet ahhoz, hogy új, az egyensúlyunkat jobban szolgáló szokásokat alakítsunk ki magunk számára.
