GROW BlogFeliratkozás

Örökmozgó Y generáció

Avagy hogyan és miért lesz valaki marketingvezetőből pilates guru?

 

sztranyay_eszter_110x110

 

Szerző: Sztrányay Eszter

junior tanácsadó, tréner (GROW Csoport)

 

 

A karrierváltás napjaink egyre meghatározóbb munkaerőpiaci jelensége: nemcsak nemzetközi, hanem hazai viszonylatban is növekvő trend. Az utóbbi évtizedekben egyre többen döntenek amellett, hogy hátrahagyják korábbi szakmájukat, és búcsút intenek addigi karrierpályájuknak.

Multiracial group of friends

Számtalan sztorit, kalandos élettörténetet hallgattam csodálkozva az elmúlt években. Környezetemben egyre több olyan személlyel találkozom, akik végzettségükhöz vagy korábbi munkájukhoz képest teljesen idegen szakmában helyezkednek el, és kezdenek új karrier építésébe. Ezek a történetek mindig elgondolkoztattak: mégis miért és hogyan lesz valaki könyvelőből lovas oktató, marketingesből kozmetikus, vagy hogyan válik egy szervezetfejlesztő cukrásszá? Kíváncsiságom kielégítésére – és egyetemi szakdolgozatom abszolválására – Y generációs karrierváltók (1) körében interjúztam (2), hogy megértsem, milyen hatások nyomán, és hogyan lesz valakiből karrierváltó.

Mielőtt még belevágnék kutatásom eredményeinek ismertetésébe, fontosnak tartom, hogy két kérdésre röviden kitérjek. Egyrészről: mit értünk manapság karrier alatt? Másrészről: ennek tükrében mit vár el egy fiatal a karrierjétől?

A karrier újszerű értelmezésében a legfőbb karriercél egyre inkább a pszichológiai siker, az értelmes munka végzése, mintsem a karrierlétra megmászása. Napjaink karrierdefiníciói kiterjesztik – sőt, lebontják – a fogalom (szervezeti) határait: a legújabb értelmezések szerint az egyén karrierjének nemcsak a munkahelyen, hanem a magánéletben betöltött szerepei is részét képezik.

Mindezek mentén talán nem meglepő, hogy a karrierrel szemben támasztott egyik legfőbb elvárás manapság, hogy a munka és a magánélet egyensúlyban legyen. Emellett a mai fiatalok jó fizetésben szeretnének részesülni, támogató munkahelyi környezetre vágynak, ahol csapatban lehet dolgozni, egymástól tanulni, fejlődni (Ng–Schweitzer–Lyons, 2010). Mindezeken túl a karrierváltás szempontjából a munkavállalók leginkább releváns elvárása, hogy olyan munkát végezhessenek, amiben örömüket lelik. Ehhez szorosan kapcsolódva fontos számukra, hogy lássák az elvégzett munka hozzáadott értékét: egy nemes célért dolgozhassanak, ami túlmutat a profitgeneráláson (Broadbridge–Maxwell–Ogden, 2007).

A karrierváltás miértjei és hogyanjai – az interjúk tanulságai

A fenti bevezető sok szempontból segíti a karrierváltás mozgatórugóinak, a karrierváltó egyén motivációjának megértését. A továbbiakban két rövid kérdés mentén mutatom be, miről is számoltak be válaszadóim az interjúk során. A két kérdés pedig a miért és a hogyan.

Miért?

Interjúalanyaim történeteiben számos mozgatórugó (vonz- vagy tolóerő) érhető tetten, melyek közül a következő mintázatok voltak a leghangsúlyosabbak:

  • Merre tovább?– pályaválasztási dilemmák: jellemző volt, hogy a karrierváltók pályaválasztása nem volt tudatos, akár mert 18 évesen még nem tudták, mibe fogjanak, akár mert társadalmi, főképp szülői nyomásra döntöttek továbbtanulásukról.
  • Van egy álmom…: törekvés a gyermek- vagy épp felnőttkori álom megvalósítására, hobbiból hivatás varázslására, az ideál-én megvalósítására.
  • Hiszem, ha látom: több karrierváltó esetében is megjelent az alkotás vágya: az iránti igényük, hogy munkájuk eredménye kézzelfogható legyen vagy másoknak láthatóan örömet okozzon.
  • Nincs meg az összhang:

Ez nem én vagyok: több ízben arról számoltak be interjúalanyaim, hogy a munkahelyük vagy a szakmájuk által közvetített értékekkel nem tudtak azonosulni, nem érezték önazonosnak a végzett tevékenységet.

Nem vagyok jó ebben: a sikerélmény elmaradása fontos befolyásoló tényező volt a karrierváltási döntés meghozatalában, ami mögött az elismerés vagy a megfelelő hozzáértés hiánya volt tetten érhető.

Ennek semmi értelme: nem látták a karrierváltók korábbi munkájuk értelmét, hozzáadott értékét.

Nem bírom elviselni: a mérgező munkahelyi légkör, a rossz kollegiális kapcsolatok számos történetben jelentek meg tolóerőként.

Nincs hova tovább: mind az anyagi, mind a szakmai értelemben vett előrelépés terén korlátokba ütköztek interjúalanyaim.

Hogyan?

A karrierváltás jelentős életesemény, erről dönteni nem egyszerű. Válaszadóim számos visszahúzó erőről, félelemről is beszámoltak:

  • Minek tanultam? Félelem a korábbi tanulmányok feleslegessé, haszontalanná válásától.
  • Hogyan fogok megélni? A legtöbb megkérdezett bizonytalansága abból fakadt, hogy nem tudták, miként fogják finanszírozni életüket, hogyan tudják fenntartani megszokott életszínvonalukat.
  • Képes vagyok rá? A szakmai rátermettség megkérdőjelezése, ami azon dilemmát takarja: vajon sikeresek lesznek-e az új pályájukon.

A sikeres karrierváltást legtöbbször egy relatíve hosszú felkészülési folyamat előzte meg interjúalanyaim esetében, amely során lélekben, valamint szakmai és anyagi szempontból is felkészültek a váltásra. Ez általában párhuzamos karrier beindítását jelentette. Alapvetően egy olyan próbaidőszakról van szó, ami segíti az érintettet félelmei eloszlatásában, válaszokat találni az új karrierrel kapcsolatos kérdésekre, azaz kiderül, illik-e hozzá az új pálya.

A végső döntés meghozatalában a támogató környezet (család, barátok) ösztönzően hatott, túl azon, hogy a váltás tényleges meglépésében sokszor sorsszerű események, hirtelen jött lehetőségek is jelentős szerepet játszottak.

A megismert történetekben a legtöbben az alkalmazotti létet hagyták hátra a vállalkozói életért, azaz egy kiszámíthatóbb, nagyobb biztonságot nyújtó életformát cserélt nagyobb fokú önállóságra, ugyanakkor nagyobb felelősségre is.

Összefoglalva: a karrierváltás célja leggyakrabban a pszichológiailag értelmes munka végzése, melyet az egyén önmegvalósítás révén próbál elérni. A karrierváltó arra törekszik, hogy megtalálja azt a számára értékteremtő, önazonosságot jelentő tevékenységet, melyet hivatásként végezhet.

I love my job concept. Female hands in heart shape and cup of co

Mit üzennek a karrierváltók a munkáltatóknak?

A fenti kérdésre kutatásom eredményei közül az alábbi tanulságokat érdemes kiemelni. Ahhoz, hogy az egyén hoszszú távon is az adott szervezet hatékony és eredményes, mindemellett lelkes és elkötelezett munkavállalója legyen, fontos az elvárások, szükségletek felismerése és egyéni szintű kezelése. Munkáltatóként olyan feltételeket és sokszínű munkakörülményeket érdemes teremteni, amiben az egyénnek lehetősége van a kibontakozásra – legyen szó vertikális előre lépési lehetőségről, munkakör-gazdagításról, aktív teljesítményértékelésről és visszajelzésről vagy továbbképzési lehetőségekről –, és olyan karriermenedzsment rendszereket kiépíteni, olyan karrierutakat kínálni, melyek tükrözik az egyének értékeit.

Az interjúk eredményei arra is rávilágítanak, hogy a szervezetnek olyan célt érdemes megfogalmaznia, amivel a munkavállaló azonosulni tud. Fontos, hogy a munkavállaló megértse miért, hogyan és hol van szükség a munkájára, hogyan teremt értéket vele, így lássa annak az értelmét.

Főként a fiatalok, pályakezdők karriertervezése során azt is célszerű szem előtt tartani, hogy a végzettség nem feltétlenül egyenlő az érdeklődési körrel, ahogyan azzal a szakterülettel sem, amiben az egyén a leghatékonyabban tudja kamatoztatni készségeit és kompetenciáit. Előnyt jelent, ha a HR-nek jó szeme van ehhez, továbbá érzékeli, ha valaki csupán eltévedt az adott munkakörben, holott kompetenciáival egy másik pozícióban sokkal hasznosabb és nem mellesleg elégedettebb, elkötelezettebb munkavállaló lehetne a cégen belül.

 

_______________________

(1) Kutatásom során karrierváltónak tekintettem azt az egyént, akinek munkaerőpiaci státusza megváltozott (például: alkalmazottból egyéni vállalkozó lett), aki a különböző gazdasági szférák között mozgott (például az üzleti szférából a civilbe lépett át), vagy szakmát/pályát váltott (új, a korábbi tapasztalataitól és végzettségétől lényegesen eltérő szakmai tudást igénylő területen helyezkedett el).

(2) Kilenc karrierváltóval készítettem narratív mélyinterjút, a megkérdezettek mindannyian 25 és 37 év közötti, felsőfokú végzettséggel rendelkező egyének.