GROW BlogFeliratkozás

Nyelvpatika – Keresem a szót, keresem a hangot

Hogyan hat a gondolkodás a beszédre? Hogyan hatnak a szavaim a gondolataimra, a gondolatok hogyan befolyásolják a közérzetet? Beszédes gondolatok, gondolatébresztő megszólalások – avagy hogyan tudatosítható és tanulható, hogy a gondolataimmal és a beszédemmel a kívánt hatást keltsem?

Nemrégiben arra kértem egy vezetőfejlesztő tréningen a résztvevőket, hogy fogalmazzák meg, és írják le két-három mondatban, milyen számukra az ideális vezető. Egyikük teátrálisan hátrarúgta magát a székével, keresztbe fonta a karját, és dörmögve-duzzogva azt mondta, hogy ő bizony nem ír fogalmazást, mert ő mindig is gyűlölte a magyarórákat, meg a magyartanárt is, és neki folyton fölösleges fogalmazásokat kellett írnia, hagyjam békén. Természetesen nem vitatkoztam, nekifutottam még egyszer: oké, kérlek, definiáljátok az ideális vezetőt. Emberem rögtön újra lecsapott (már élvezte is), fennhangon reklamált, hogy a definíciókról meg az undok kémiaórák jutnak az eszébe, leszek szíves most már őt tényleg nem zaklatni. Melyik volt az iskolában a kedvenc tantárgyad? A matek. Akkor megtennéd, hogy felírod az ideális vezető képletét?! Nevettünk, és megtette. Utóbb hálás voltam a szóhasználat fontosságának e „tankönyvi” demonstrációjáért, hisz legtöbbször nem is tudatosul a beszédpartnerünkben, hogy mi zavarja, nem értjük, csak azt vesszük észre, hogy ellenáll.

hang-erzes-kep-kifejezes

Az ember képekben, hangokban, érzésekben gondolkodik. Ahhoz, hogy bármit megértsünk, azonosítanunk kell a hallottakat. Agyunk kikeresi (ha akarjuk, ha nem) saját belső könyvtárunkból a szavakhoz rögzített élményt, és a hozzájuk fűződő viszonyunkat jelzi a testünk, amit lefordítunk érzéssé. Képzeljünk el egy almát! Ahányan, annyifélét képzeltünk. Ha utálom, ha szeretem, az érzés is megjelenik, talán az ízét is felidézem. Valaki a harsogó reccsenést is hallja, ahogy beleharap. Jó, akkor most képzeljünk el egy longánt, egy guavát vagy egy fekete sapotát. Látjuk? Nem látjuk? Azt sem tudjuk, hogy mi fán terem? Hogyan beszélgessünk róla? Még meredekebb, ha elvont fogalmakat dobunk fel. Vajon ugyanarra gondolunk, ha azt mondom, büszkeség vagy szabadság? Ki mit lát, hall, eset-leg érez? Mi jut eszedbe arról, hogy boldogság? Képek jönnek, vagy egy dallam, egy idézet ugrott be, netán egy érzés futott át rajtad? Honnan tudjam, mit jelent neked? Elmondod?

KÉP

Az élet olyan, mint… a tenger, mint egy póker-játszma, mint egy bonyolult kotta, egy szardíniakonzerv (mindenki a nyitót keresi), egy tíz-sebességes bicikli (sose használod ki), és Forrest Gump mamája szerint, mint egy doboz bonbon (hisz sose tudod, mit veszel ki belőle). Ki milyennek látja, úgy éli. Ha szeretném lefesteni a számodra, hogy nekem éppen milyen, akkor a képes beszéd, a szemléltetés, a metaforák segítenek rávilágítani a lényegre. Például, az élet lehet olyan tenger, amin mi emberek lélekvesztőkként kiszolgáltatottan hánykolódunk a viharok közepette. Tetszene? Egészen más világnézetet tükröz, ha kapitánynak képzelem magam az élet tengerén hajózva, kezemben a kormány, és én szabom meg az irányt. Vagy utas vagyok és hiszek abban, hogy a kapitány jófelé navigál? Ki a kapitány? És kikkel utazom? Utaznál velem egy hajóban? Egyeztessünk világképet!

HANG

Van egy dallam, ami akkor szólt, amikor meg-ismerkedtünk, és azt hittük, hogy szerelmünk örökké fog tartani, de vége lett. Újra és újra meghallgatom azt a dalt, hogy lehangoljon, hogy fájdalmasan visszhangozzon a fülemben, vagy lecserélem a lemezt, és ezzel áthangszere-lem a hangulatom? Rengeteg lehalkítható vagy felerősítendő „hanganyag” fut bennünk. Szüleink, nagyszüleink intelmei, generációs hiedelemrendszerek mint metronómok diktálják bennünk a rigmusokat: „Ne add ki magad, mert visszaélnek vele!” „Aki gazdag, az nem lehet tisztességes.” „Sosem lehetsz elég jó.” „Nekünk nem jár a boldogság.” Ha fülelek, meghallhatom ezeket a mélyen bennem duruzsoló, olykor parancsoló szólamokat, és ki tudom szűrni a számomra hamisakat, amelyek akadályoznak a fejlődésben. Ha változni akarok, új nótát fújhatok a régiek helyett: „Jogom van kifejezni az érzelmeimet.” „Lehet sok pénzem, miközben szolgálom a világot.” „Oké vagyok.” „Megérdemlem, hogy boldog legyek.” Zene füleimnek! Amikor a saját vágyainknak adunk hangot, a hangszínünk is megváltozik. Az önbizalom, a felelősségvállalás kihallatszik: játékos, rugalmas, érzékletes lesz az akusztikánk.

Vajon ugyanarra gondolunk, ha azt mondom, szabadság? Ki mit lát, hall, esetleg érez? Képek jönnek, vagy egy dallam, egy idézet ugrott be, netán egy érzés futott át rajtad? Honnan tudjam, mit jelent neked? Elmondod?

ÉRZÉS

Értem, logikus is, észszerű is, csak nem tetszik. Miért nem? Nem tudom, mi a baj, csak érzem, hogy valami nem stimmel, mert összeugrik a gyomrom, ha rágondolok. Az ember érzelmi lény. Gondoljunk csak bele, hogy teljesítőképességünk is nagyrészt attól függ, hogy hogyan érezzük magunkat. Hiába a ráció, ha a test ellenáll. Az érzéseinkben információ és energia van, az érzelmeken keresztül kapcsolódunk – taszítjuk vagy vonzzuk egymást és a helyzeteket. A hatékony kommunikáció is az érzelmek minőségi kezelésén múlik: mennyire érzékletesen tudunk élményeinkről élményt kelteni a másikban. Hiteles az tud lenni, aki megtanul tisztán összekapcsolódni az érzéseivel és igényeivel, ezeket a lehető legpontosabban ki tudja fejezni, és az adott helyzetben ennek megfelelően, az intuícióira hagyatkozva, ihletet-ten képes megnyilvánulni.

HATÁS

A képes beszéd tanulható, a hiedelmeink átformálhatók, jelen lenni a testünkben és az érzéseinkkel intim kapcsolatba kerülni mindannyiunk számára lehetséges. Legátütőbbek akkor vagyunk, amikor játszmamentesen önmagunkat adjuk. Csillog a szem, muzsikál a hang, harmonikus a test. Ha képessé válunk a közönség, a beszélőpartner igényeire is ráhangolódni, ha megtanulunk a saját hangunkon és közben a hallgatóság nyelvén beszélni, akkor létrejön a kapcsolódás – adásban vagyunk.

 

SZERZŐ: PATAKI KATALIN – GROW Csoport szenior tréner, coach, kommunikációs szakértő

Eredetileg megjelent: GROWING Magazin 2017.